Alkalmazási terület

Hajlítószilárdság 28 nap után N/mm²-ben

Fő kötőanyag

Nyomószilárdság 28 nap után min. N/mm²-ben

netweight

5200 Esztrichek

Egy padló csak akkor marad hosszú távon is szép, ha az alatta lévő anyagok is jó minőségűek. Az esztrichek feladat, hogy sík és teherbíró alapot képezzenek a padlóburkolatok, például a csempe, a parketta vagy a laminált padló lerakásához. A Cemix számos esztrich típust kínál, amelyek mindegyike speciális tulajdonságokkal rendelkezik a különböző felhasználási módoknak megfelelően (pl. cementesztrich, anhidritesztrich, gyorsesztrich, fűtőesztrich, stb.).

Az esztrich (estrich) fogalma

Az esztrich a padlószerkezet teherelosztó és kiegyenlítő rétege. Egy vagy több rétegű, a helyszínen bedolgozott habarcs‑aljzat, amely közvetlenül a fogadófelületre, vagy közbenső (csúsztató, szigetelő) rétegre kerül. Tartós, sík, burkolásra kész alapot biztosít. Funkciója, hogy a végső burkolat (kerámialap, PVC, parketta, laminált, szőnyeg stb.) alá egyenletes, mérettartó, repedésmentes felületet adjon. Emellett az is feladata, hogy felvegye és egyenletesen elossza a használati terheket.

Tipikus rétegvastagsága néhány centiméter. A beépítési módot és vastagságot a terhelés, az alátámasztás merevsége és az akusztikai‑hőtechnikai követelmények határozzák meg.

Az esztrich rendeltetése és szerepe a rétegrendben

A korszerű padlórétegrendben az esztrich a teherhordó födémet (vagy aljzatot) választja el a burkolattól. Együttműködik a hő‑ és lépéshang‑szigeteléssel, valamint a technológiai elválasztó rétegekkel. Padlófűtésnél különösen fontos: körbeágyazza a fűtéscsöveket/kábeleket, jó hővezetése révén biztosítja a hő egyenletes eloszlását, és korlátozza a hő okozta alakváltozásokat. A helyes dilatálás, peremszigetelés és a megfelelő esztrich‑jel választása döntő a rendszer tartóssága szempontjából (MSZ EN 13813; Padló MI 01).

Anyagok és tulajdonságok távirati stílusban

Az esztrich anyagától és szerkezetétől függően nyomó‑ és hajlítószilárdsága, zsugorodása, kopásállósága, görgősszék‑állósága, nedvességtűrése és hővezetése eltérő.

A szabvány az alkalmazott kötőanyag alapján jelöli a fajtákat: CT (cementesztrich), CA (kalcium‑szulfát, anhidrit/gipsz), AS (öntött aszfalt), MA (magnézium), SR (műgyanta). E típusokból a magasépítésben a CT és a CA a legelterjedtebb.

Esztrich típusok kötőanyag szerint

  • Cementesztrich (CT): portlandcement kötőanyagú, sokoldalú; úsztatott, csúszó és kötő esztrichként egyaránt alkalmazható, padlófűtéshez is. Kültérben is bevethető, megfelelő védelemmel.
  • Kalcium‑szulfát (CA, anhidrit/gipsz): többnyire önterülő, gyors kivitelezésre alkalmas, nagy dilatációs egységek alakíthatók ki, de tartós nedvességnek nem tehető ki és általában beltérre ajánlott.
  • Speciális típusok (MA/AS/SR): ipari vagy különleges létesítményekhez, célzott tulajdonságokkal (kémiai ellenállás, koptatóréteg, műgyantás felületek).

Esztrich típusok beépítési mód szerint

  • Kötőesztrich: a fogadófelülethez tapadóhíddal köt; hőmozgás szempontjából együtt dolgozik az aljzattal.
  • Csúszóesztrich: PE‑fólián fekszik; az esztrich és az aljzat egymástól függetlenül „mozoghat”.
  • Úsztatott esztrich: hő‑/hangszigetelésre, elválasztó fóliával; a lépéshang‑szigetelés javításának eszköze és a padlófűtés tipikus társa.

Esztrich beton – miért félrevezető a kifejezés?

Sok helyen találkozni az „esztrich beton” kifejezéssel, ám tévedés, hogy az esztrich beton lenne, noha összetétele gyakran tartalmazza a betonban megszokott összetevőket (cement, adalék, víz, adalékszer).

Az esztrich egy tipikus gyűjtőfogalomnak számít, ugyanis többféle kötőanyagú és funkciójú esztrich‑habarcs létezik (CT, CA, AS, MA, SR), amelyek a padlószerkezet speciális igényeire szabott tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezért műszakilag helytelen minden esztrichet „betonnak” nevezni; mindig a kötőanyag és a beépítési mód pontos megjelölése a korrekt megoldás (például „CT‑C25‑F5 úsztatott esztrich”).

Gyakori kérdések: rövid, gyakorlati válaszok

Beltér vagy kültér? Cementesztrich kültérben is alkalmazható megfelelő védelemmel; a gipszesztrich jellemzően beltéri megoldás.
Padlófűtéshez melyik a jobb? Mindkettő alkalmas; a döntést a rétegrend, a burkolat, a dilatációs stratégia és az ütemezés (száradási idő) befolyásolja.
Mikor önterülő? A gipsz‑/kalcium‑szulfát kötőanyagú rendszerek többnyire önterülők; gyors és sík aljzat készíthető nagy felületen.
Meddig kell száradnia? Anyag‑, vastagság‑, klíma‑ és adalékfüggő; a burkolhatóságot CM‑méréssel kell igazolni, mert a „naptár szerinti” idő gyakran félrevezető.

Esztrich választás a gyakorlatban

A megfelelő esztrich kiválasztásához projekt‑specifikus mérlegelés szükséges: terhelési osztály (Eurocode 1 használati kategóriák), nedvességi viszonyok, akusztika, padlófűtés, határidő és burkolattípus. A cement‑ és a gipszesztrich egyaránt lehet jó megoldás, de más kockázati profil mellett: előbbinél a zsugorodás és a lassabb száradás kezelendő, utóbbinál a nedvességtűrés korlátja és a beltéri korlátozás. Korszerű adalékszerekkel (képlékenyítés, száradásgyorsítás) a kivitelezési kockázatok és a határidők jelentősen csökkenthetők.

Önterülő gipsz esztrich éles bevetésen

A közepes terhelésű felületek aljzatképzéséhez használható 5292 ESTRICH FE beltéri önterülő esztrich felhasználását mutatja be az alábbi videó.