Válassza ki a termékkategóriát:
1600 Betonjavító habarcsok
A betonjavító habarcs termékek fontos szerepet töltenek be a betonszerkezetek stabilitásának és hosszú élettartamának biztosításában, azok szakszerű karbantartásában és javításában. Alapos diagnózissal, gondos tervezéssel, kiváló minőségű anyagok használatával és megfelelő felületvédelemmel ugyanis a betonszerkezetek sérülései kijavíthatók, így a későbbiekben elkerülhetők a nagyobb károk. Az alábbiakban a Cemix releváns termékeinek a listája tekinthető meg.
A betonjavító habarcs szerepe és rövid definíciója
A betonjavító habarcs olyan speciális, cementkötésű, jellemzően polimerrel módosított építőanyag, amellyel a károsodott, lepattogzó vagy egyenetlen betonfelületek helyreállíthatók, a betontakarás pótolható, és az eredeti profil visszaadható. A korszerű javítóhabarcsok az EN 1504‑3 szabvány szerint teljesítményosztályokba (R2–R4) sorolhatók; ezek a kategóriák a szilárdságot, tapadást és a rugalmassági moduluszt írják le, hogy a javítóanyag kompatibilis legyen az eredeti betonnal. A 1615 CT‑MAX és 1645 CT‑MIX javítóhabarcsai például R3 osztályú, polimer‑cement (PCC) összetételű megoldások, amelyek magas tapadószilárdságukkal és méretstabilitásukkal kifejezetten szerkezeti javításokra készültek.
A betonjavító habarcsok célja nem az, hogy „feljavítsák” az újonnan kevert betont, hanem az, hogy kész, meglévő szerkezeteket állítsanak helyre – például sarkok, élek, erkélyek, lépcsőkarok, attikák sérült részeit. A felületi hibák és sekélyebb mélyedések hatékonyan orvosolhatók, míg nagyobb szerkezeti hiányoknál az alkalmazott anyag osztálya és bedolgozási módja válik meghatározóvá.
Mikor van szükség a betonjavító habarcs alkalmazására?
Javításra akkor van szükség, amikor a beton mechanikai terhelés, fagyási‑olvadási ciklusok, kloridok vagy karbonátosodás miatt károsodik. Ennek következtében lepattogzik a fedőréteg, láthatóvá válik a betonacél, felületi repedések jelennek meg, de szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy nagyobb anyagleválás következik be.
A tartósság szempontjából kulcsfontosságú, hogy a hibákat lehetőleg még a korai fázisban kezeljük, mert így megelőzhető a mélyebb állagromlás és a nagyobb költséggel járó bontás. A javítás tervezését az EN 1504 szabványcsalád elvei támogatják (különösen az EN 1504‑9 diagnosztikai és módszertani útmutatása), amelyek a beavatkozás ok‑okozati összefüggéseire és lépéseire adnak keretet.
Gyakorlati példákban a javítóhabarcs jó megoldás erkély‑homlokfelületek, pillérek és gerendák éleinek helyreállítására, terasz‑ és ipari padlók szintkiegyenlítésére, kerítések, attitkák, mellvédfalak javítására.
Hogyan kell alkalmazni ezeket a termékeket?
A tartós betonjavítás 70%-ban az előkészítésen múlik: a laza, porló betonrészeket teljesen el kell távolítani, a felületet érdesíteni kell, és a port, olajat, festékmaradékot maradéktalanul el kell távolítani. A következő lépésben a kilátszó betonacélokat fel kell tárni és rozsdátlanítani kell. Ezután kell felhordani a 1515 KONTAKT CT beton tapadóhidat, ami egyszerre látja el a kilátszódó betonacélok korrózióvédelmét, és biztosít megfelelő tapadást az acél, a régi betonfelületek és a javítás során felkerülő új betonréteg között.
A Cemix 1515 KONTAKT CT pH-ja ideális (12–13) a betonacél passziválásához; a 1615 CT‑MAX durva (10–40 mm), míg a 1645 CT‑MIX finom (3–12 mm) rétegekhez alkalmazható. A Cemix rendszernél a gyártói feldolgozási útmutatás egyértelmű: a tapadóhíd kiszáradása előtt kell felhordani a javítóanyagot, a felület pedig csak megfelelő aljzati tapadószilárdság (≥1,5 MPa) és betonminőség (legalább C20/25) esetén javítható.
A kivitelezés közben ügyelni kell a hőmérsékletre és az utókezelésre: a friss javítóhabarcsot védeni kell közvetlen napsütéstől, széltől, esőtől és fagytól. A gyártói adatlapok a keverővíz pontos mennyiségét és a fazékidőt is meghatározzák, hogy homogén, csomómentes massza készüljön, amely megfelelően tapad és zsugorodásmentesen szilárdul.
Milyen feltételek mellett javítható a beton?
A javíthatóság első feltétele az aljzat szilárdsága és kompatibilitása: az EN 1504 szerinti R3 javítóanyagokhoz tipikusan ≥1,5 MPa tapadószilárdság szükséges a fogadófelületen, ellenkező esetben a javítás nem lesz tartós. Ugyanilyen fontos szempont, hogy a meglévő beton tulajdonságaihoz választjuk ki a megfelelő javítóhabarcsot.
Beavatkozás előtt diagnosztikával meg kell határozni a károsodás okát: karbonátosodás esetén a pH‑csökkenés aktiválja a betonacél korrózióját; kloridterhelésnél a lyukkorrózió gyors keresztmetszet‑vesztést okozhat; fagyási‑olvadási ciklusoknál pedig a kapilláris víz megfagyása lepattogzást eredményez. Az ok feltárása dönti el, hogy elegendő‑e „csak” a betonjavító habarcs és a tapadóhíd, vagy szükség van további védelemre (pl. bevonatok, impregnálások, katódos védelem) az EN 1504‑9 elvei szerint.
A betonjavító habarcs termékek főbb tulajdonságai
A minőségi betonjavító habarcs magas tapadó‑ és nyomószilárdsággal rendelkezik, kis zsugorodású és méretstabil, így a javított zóna hosszú távon egyben maradhat.
A rendszerben az 1515 KONTAKT CT tapadóhíd kulcsszereplő: a megfelelően előkészített, érdesített és tiszta aljzaton egy lépésben biztosítja a javítóhabarcs tapadását és a betonacél korrózióvédelmét. A Cemix termékoldalak és adatlapok részletesen megadják a bedolgozási ablakot, keverővíz‑arányt, anyagszükségletet és a „nedves a nedvesre” feldolgozási elvet, ami a sikeres tapadás kulcsa.
Az 1646 CT‑MAX durvább rétegek kiegyenlítésére és betontakarás pótlására szolgál, nagy terhelésű padlórétegekhez is. Az 1645 CT‑MIX finomszemcsés, sima végfelületet ad, közvetlenül festett felületek alá is alkalmas.
Ezeknél a termékeknél kiemelt tulajdonság a magas pH és a csekély repedési hajlam, ami a betonacél korrózióvédelmét támogatja.
A szabványi előírás szerint az R3 javítóhabarcsok ≥25 MPa nyomószilárdságot és ≥1,5 N/mm² tapadószilárdságot teljesítenek, míg az R4 osztály ≥45–50 MPa tartományban mozog; az osztály választását az alapbeton jellemzői és a terhelési igények határozzák meg. A megfelelő anyagválasztással és kivitelezéssel – tapadóhíd, korrózióvédelem, profilképzés, simítás, utókezelés – érhető el az a tartósság, amelyet az EN 1504 előír.